Akril
Fără categorie
Egyszer
Az emberi értékforradalom küszöbén, Isten utamat keresztezte egy csodálatos lélekkel. Az egyik legkedvesebb katonájával találkoztam, ki által csodákat hoz létre e nagyvilágban. Lenyűgöző életútjának minden lépése példaértékű.
Csodálatos ember, lélek, kiből töményen árad a felemelő szeretet, nemcsak az árvákra, hanem az egész világra.
Vádlottak padján a Cukor
Kiderült, hogy fruktóz intoleranciám van. Nuku cukorka, no csokoládé. Pedig imádom!
S most tűnődöm, mi fog a depressziós hangulataimból kihozni, ha nem majszolhatok el egy finom, mennyeien édes tábla csokoládét együltömben. Vagy egy egész üveg mogyorós csokikrémet sem kanalazhatok be, ha épp borús felhők gyülekeznek lelkem égboltján? Még almát sem ehetek! Jaj, jaj, jaj! Remélem nagyon sajnáltok! 🙂
Sziasztok! ❤️
Egész életemben csinos voltam, mármint nem voltak semmilyen súlyproblémáim, így sosem fogyókuráztam. Amit kívántam és szerettem azt ettem, amit nem, azt nem, mondhattak bármit bármilyen élelemről. Amikor nagy sláger volt a zsír, a zsíros dolgok elkerülése, rémmesék keringtek még az orvosi szakirodalomban is, akkor én akár egy egész tábla szalonnát is felfaltam. Na jó, túlzok, de csak azt akartam mondani, hogy sosem ért el igazán a tudatomig a sok intés. Ezt ne! Azt ne! Amaz tiszta méreg…! Ezt igen! Csak ezt! Csak így…!
Bíróság elé állítottam bizonyos élelmeket, én voltam a támadó ügyvéd, a védő ügyvéd, és az esküdtszék is egyben. Természetesen a bíró is én voltam, ó, az ítélethozatalt azt, azt is imádom, mint a csokoládét. Ti nem?
S most megint össze kell hívnom azt a becses társaságot, hogy a cukrot, annak is a fruktóz fajtáját, állítsam fel a vádlottak pódiumára.
Kemény kihalgatások sora következik, érvek és ellenérvek, bizonyítékok szerzése, benyújtása, az esküdszék egyhangú válaszának kicsikarása, mert hőség ide-vagy oda, biz az egészség a legfontosabb, s nem számíthatnak semmilyen feloszlatásra. Nem ám!
Még fellebbezésnek sem adok helyet, mert a legszigorúbb bíró vagyok a világon.
Szóval tárgyalásra készülök, benyújtottam a keresetet, melyet elfogadtam:), s meghívlak benneteket az érdekfeszítő eseményre.
Fruktóz versus Kinga.
Az előre kitervelt és alattomos mérgezés, a lassú gyilkosság vádjával ültetem ezennel a Cukrot a vádlottak padjához.
A tárgyalás ezennel elkezdődött! 🔨
Részletekkel hamarosan jelentkezem! A nagy zűrzavart le kell csillapítanom először, ugyanis egyszeriben mindenki beszélni kezdett, én meg azt sem tudom most hol van épp a fejem.
Hiába na, nehéz dolga van egy bírónak, ezért kívánjatok sok szerencsét!
Kívánok nektek további csodás vasárnapot és egyetek helyettem finom csokoládét! Tejeset, mogyorósat, mazsolásat, kerek csokoládét, hosszúkásat, amilyent csak akartok. Ugye megteszitek?
Cukor úrral majd én elszámolok helyettetek! 🙂
Na, puszi mindenkinek!
Szűrő, igaz, hamis, jó, rossz…
Írok, törlöm, írok, törlöm…
Ez így megy már egy ideje.
A szűrő gondolataim ma túlságosan kritikusak, nem akar semmit átengedni.
Abba a gondolatba kapaszkodom, hogy csak csináld, csináld és ne törődj a végeredménnyel.
Nektek van szűrő gondolatfolyamatotok?
Sziasztok!
Úgy mint ahogy a bölcs Szókrátesz is tanított?
Azt mondja többek között:
“Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha rosszat, akkor filozófusok.”
Na de én feleség vagyok s bizony állandóan filozofálgatok is, vajon ebből logikusan, a kijelentése alapján az következik, hogy nem vagyok boldog?
Humorral az ember könnyebben elfogadja az igazságot, amely sokszor olyan rejtett, hogy nem ismerjük fel egykönnyen. Ha-ha-haaaa
Igen, arra is rájöttem, hogy a “hit” valójában nem az amit hiszünk, feltételezünk , hanem az ahogy reagálunk, cselekszünk, az igazság eképpen.
Ezért érdemes megvizsgálni cselekedeteink aprólékosan, mert így rájöhetünk a valódi igazságra, természetesen velünk kapcsolatosan.
A humor enyhíti a “fájdalmat” is amit a valóság felismerése okoz. A viccek is nagyon jó önismereti utmútató.
Mindig fáj az igazság, észrevettétek?
Pedig az igazság önmagában sem nem jó, sem nem rossz, csak megmutat valamit, mégis érzelmeket generál, attól függően, hogy milyen a tudattalan hitrendszerünk.
Ide kell a jó szűrő szerintem, egy határozott gondolatszűrő, mely a felfedezett igazságot kategóriába sorolhatja, s az érzelmeket eképpen tudatosan módosíthatja. Hm?
Na de én is mindig arra lyukadok ki ilyenkor mint ő, Szokrátesz, hogy amit tudok, az az, hogy nem tudok semmit, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót.
Az biztos, az ő gondolataival továbbra is élve, hogy a vizsgálódás nélküli élet, nem embernek való élet.
De hát akkor mindenki filozófus és mindenki boldogtalan legyen, ha elfogadom igazságként a fenti idézetét?
Na de nem kezdem elölről, hanem szépen befejezem.
Csak az írást önmagában s így eleget is tettem “kötelességemnek”.
Kezd el, fejezd be s közben csak csináld, csináld. De csak utána filozófálj! Így boldog lehetsz addig amíg csinálod, legyen az bármi. 😊
S természetesen nemcsak vasárnap!
Az eredmény… hát… ez lett.
Jó? Rossz?
Á!
Megyek inkább festeni.
Sziasztok! További szép vasárnapot!
Vasárnapi gondolatok
Csak a képeimet amelyeket festek, azokat számozom ezután, a gondolataim, azok úgyis számtalanok.
Sziasztok drágáim!❤️
Újra vasárnap van, pedig mintha tegnap lett volna, s mintha holnap újra vasárnap lenne.
Na de ezek csak minthák, s a lényeg mindig azon van ami épp van. Most, ma, ebben a pillanatban. Legalábbis számomra.
Csakis akkor érzem a lét örömét, amikor megélem teljességében a van-t, legyen az bármi.
Aki ezt továbbgondolja, paradoxonokat fog felfedezni, de ma nem a gondolkodásról akarok beszélni, hanem a jelenlétről s az azzal járó csodákról.
Csoda, mert amikor az ember VAN, olyankor olyan mintha egy meditatív állapotban lenne, gondolatok nélküli nyugalomban, magában a csodában, ha úgy tetszik, Isten érintésében.
Szerintem, s ezen nagy hangsúly van, minden csoda itt kezdődik. Minden varázslat, minden változás az eme pillanat milyenségének, állapotának köszönhető.
A test-lélek-szellem egyidejű teljes nyugalma nyítja meg azokat a láthatatlan ajtókat amelyek megmutatják a lehetőség útjait. Ez teszi lehetővé még azt is, hogy az ember a legnagyobb “problémára” is azonnali megoldást találjon.
Én ezzel magyarázom a hírtelen gyógyulásokat, a szent helyeken történő csodákat, s aki jól körülnéz az láthatja azt is, hogy, igenis történnek “csodák” minden áldott nap, még velünk is.
Csak emlékezzetek a gyerekkori legkedvesebb élményeitekre! Amikor az öröm átjárta testetek minden sejtjét. Amikor ti magatok voltatok az öröm, a boldogság.
Na?
Biztos van, csak elő kell keresni az emléket. Mindenkinek van ilyen pillanata, mindenkinek rengeteg ilyen pillanata van melyben benne van a nagybetűs csoda.
Mindig minden bennünk van, mindig minden bennünk zajlik és mindig minden a rendelkezésünkre áll.
Éljünk vele!
A varázspálca a kezünkben van!
Az enyémmel most nyugalmat varázsolok, egy flow állapotot melyben az isteni energiák összeolvadnak az enyéimmel és az érzelem csupán az, hogy VAN.
A csoda. A létezés öröme.
Ti mit varázsoltok magatoknak ma?
Gondolom csupa jót, szépet, örömöt, világosságot, igaz pillanatot és nemcsak vasárnap!
Puszi nektek, s számoljatok be a boldog pillanataitokról! ❤️
Vasárnapi gondolatok 9
Sziasztok! ❤️
Ma köszönéssel kezdem, illedelmesen viselkedem, ahogy a jó öreganyáink is megtanították nekünk valamikor.
Apropó tanítás. Ti hogyan tanultok a legjobban?
Azt a rengeteg információt hogyan alakítjátok át számotokra értékes tudássá?
S ha már ennyit kérdezek, azt is jó lenne tudni, ti hogyan ellenőrzitek az információk abszolút helyességét?
Rendben, nem fárasztalak tovább benneteket kérdésekkel, csupán az apró-cseprő történeteimmel.
Egy oroszlánt szeretnék festeni, valamilyen különlegeset, s ezért a tegnap gondoltam alaposabban utánaolvasok nekik.
Természetesen rengeteg információra, nagyon sok érdekességre akadtam, s mohón szívtam is magamba a leírtakat, míg csak egyszer leálljt parancsoltam. Vigyázz! Állj! Balra át!
Tudjátok, sokszor csak akkor hallgatok önmagamra, ha hatalmaskodó szerepet ölt a belső hangom.
Szóval meg kellett állni, mert megértészavar lépett fel. Csakis akkor vagyok képes tanulni, ha az információt megértem a gyökerénél fogva, másképp mint a falra hányt borsó az egész igyekezetem. Visszapattan, nem marad ott, legfeljebb nagyon kis ideig, foltot sem hagyva maga után.
Ha nincs megértés számomra nincs használható tudás, viszont sokszor előfordult az is, hogy az amit én megérteni véltem, az a tudás nem felelt meg az azt elősegítő információk igazságának.
Juj de megtekertem, de hogy is mondhatnám másképp el mindezt?
“…A fehér oroszlán kihalóban lévő színváltozat, szaporodásuk ritkaságszámba megy, és mindössze kétszáz él belőlük a világon. Állatkertekben is ritka, fogságban mindössze 500 egyed él belőle.”
Ha van egy kisebb baki egy fontos kijelentéseket tartalmazó írásban, arra ti hogy reagáltok? Most vajon valóban minden megkérdőjelezhető? Ilyenkor én képes vagyok még a világvégét is felfesteni a falra, mert nehéz a döntés.
Az oroszlán napi húsz órát alszik állítólag s nem bírom felfogni ésszel, akkor hogyan párosodhat kétóránként, vagy óránként kétszer.
Vagy- vagy? Nahát! Már csak azon tűnődtem, hogy az oroszlánt vagy a disznót irigyeljem inkább, ugyanis az utóbbinak, tudjátok meg, 30 perces orgazmusa van. Bezzeg! 🙂
Azt hiszem, s ezt nyugodtan és határozottan kijelenthetem, hogy igazából minden felelőséget vállaló ember kutyakötelessége egy számára fontosabb információt legalább! két külömböző forrásból megvizsgálnia. Manapság bárki írhat, bármit az interneten, még én is, így a forrás sem mindig a tiszta tudás hegyoldalból csörgedez.
A fiam, a kisprüccsöm, gyerek még, a kamasz fajtából, s kíváncsi voltam, hogy a fenti idézetet ő hogyan “processzálja”.
Először elolvasva csak nézett, hogy mit is akarhatok, s mondta, ez meg ez van odaírva, punktum. Majd kértem, hogy olvassa el újra s vonjon le belőle valami következtetést. Egy nagyon kevés gondolkodás után azt mondta, hogy akkor összesen 700 egyed él ezek szerint a világon, de még mindig lerít a tekintetéből az, hogy mit nem ért vajon anya ezen.
Harmadszor meg arra kértem, hogy kérdezze meg magában, helyes-e az információ és ekkor rögtön kiszúrta a bakit. Jé, tényleg!
Nevettünk egy nagyot ezen a varázslaton, 200-ból az egész világon, 500 egyed él fogságban. Kacaráztunk, valóban gyorsan szaporodnak, de azért elgondolkodtató.
Miért hisszük, mi emberek, hogy az információk, főleg, ha hivatalos forrásból jönnek, vagy hatalomtól, azok alapvetően igazak? Bizony néha nagy lehet a baki még ott is.
Nem kérdőjelezünk meg semmit soha, hanem elfogadjuk ahogy vannak a ‘megírottak’ és beépítjük tudástárunkba, hitrendszerünkbe. Csoda, hogy a feje tetejére áll olykor a világ? 🙃
Az iskolai tanagyagok tudom, hogy tüzetesen át vannak nézve, több szempontból megvizsgálva, több lángelme által, így valóban nyugodtabban hagyatkozhatunk azon információk helyességére. De!
De, a való életben helyettünk soha senki nem fogja megvizsgálni az elfogadott infók helyességét, pedig naponta tanulunk új dolgokat vén fejjel is, naponta hozunk fontos döntéseket.
Az iskolában, gyerekkorban kialakult automatikus gondolkodásmód, “processzálás” nagyon nem a javunkat szolgálja a hétköznapokban.
De ez csupán a véleményem, bizonyítani nem tudom tényekkel. 🙂
Elfogadjuk felnőttként az elénk táruló információt, mert a szokásunk, mert a legkönnyebb út, ( most menjek oroszlánlesre?)s azért, mert amikor ez a szokás kialakul az emberben, valóban egy “helyette” gondolkodóra szorul rá, az a leghelyesebb akkor. Csecsemőkorban kezdődik az egész hercehurca, s ha később nem olvasunk elég mesét, akkor sosem tudjuk meg, hogy a ‘ha nem hiszed, járj utána’ módszert egy bizonyos hit kialakulása előtt érdemes leginkább alkalmazni.
Végig azt hittem, hogy hivatalos, állami szinten szerkesztett oldalt olvasok, közben meg kiderült, hogy tulajdonképpen egy bárki által szerkesztett oldal, mégcsak nem is újság, tehát nem várhatom el mint az iskolában, hogy az ott leírtak valóban ellenőrzött igazságok legyenek.
Így végül már azt is nyugodtan ideírhatom, hogy valószínű, hogy az ötszáz fogságban élő fehér oroszlán közül egyet én birtokolok, lásd a képet, integet. 🙂
Mindez azért tanulságul szolgál nekem, hogy hiába a megértés, ha hamis valamiképp az információ, a hitem.
Jó lesz figyelnem, néha megálljt parancsolnom, s nem ‘irigykednem’.
Inkább jobban utánanézek az információknak, az eredetnek mert az mindenképp a hasznomra válik.
S nemcsak vasárnap!
További szép, csodás napot nektek! ☀️
A biliről tartok értekezletet
Amikor úgy érzi az ember, hogy mennie kell trónolni, oda, ahová valamikor a legnagyobb király is gyalog járt, hát megy és megteszi.
Ha esetleg még mindig nem dereng miről is beszélek, hát a sza…, izé, na tudjátok, az ember természetes salakmentesítési folyamatáról.
Na, sziasztok! ❤️
Ilyenkor az ember nem vár engedélyre, visszajelzésre, hogy vajon helyes-e amit éppen tenni akar, hanem megy és elvégzi a dolgát. Sőt, olyan célokat sem tűz ki, hogy ha lesz legalább négy lájkom a facebookon, mert szándékomat természetesen határozottan kinyílvánítom, akkor elvégzem azt a dolgom. Különben nem.
Egy ideig még csak uralkodhatunk is ezen a folyamaton, de csak egy ideig, mert előbb vagy utóbb úgyis ugyanaz lesz a vége. S ilyenkor nem mindegy ám, hogy épp nadrágban vagyunk, vagy szoknyában, vagy pedig a lehető legmegfelelőbb helyen.
El tudjátok képzelni, hogy valamikor az emberek az ürülékeiket akár az ablakon is kifordították? Igen, borul a bili, s ha épp a király sétál az ablak alatt, hát akkor az ő nyakába borul. Vagy a cipőjére, de mindenképp rajta marad a bűz.
A király ilyenkor rendeletet hoz, hogy mindenki olyan módon rendezze a dolgát és takarítson maga után, amely kizárja egy másik személy bárminemű “megkárosítását”. Belátja, hogy nem elég csak a saját kényelmét és higéniáját fenntartania, önmagát óvja azzal, ha másoknak is lehetőséget ad rá. Elrendel.
Ma már mindannyian királyok vagyunk a saját életünket illetően, milyen szerencse!
Off, nagyon eltértem már megint a kiinduló alapgondolatomtól, ami tulajdonképpen az volt, hogy ha úgy érzi az ember, hogy csinálnia kell valamit, hát csak tegye. A Nike szlogenje, imádom! Csak csináld! Csak csináld!
Persze úgy, hogy más lábára ne lépj, viszont csak csináld! Ne várj engedélyre, visszajelzésre, őfelsége rendeletére, hanem fogj neki és csináld! Mindenképp eredményt hoz valamilyen téren.
Több mint fél éve már, hogy minden áldott reggel, a legelső dolog amit teszek, hogy rajzolok valamit a kornyezetemből. Tíz-tizenöt perc, de csinálom. Amit éppen látok.
Mindenképp van fejlődés, nem nagy, de van s nemcsak a rajzolási készségem fejlesztem, hanem a kitartásom, az akaratom, a vizióm, az önbizalmam, az önbecsülésem. Minden téren észlelek némi változást, ami nagy örömmel tölt el.
Arról nem is beszélve, hogy önmagam mai teljesítményét csupán a tegnapi önmagaméhoz mérve, mennyi fölösleges “nyögéstől” szabadít meg. Kiváló módszer a helyes biliürítésre.
Úgyhogy csak azt akartam ma mondani, hogy ha van egy vágya, van egy célja az embernek, akkor fogjon neki és csinálja.
Csinálom. Csináld. Csinálja…
Mindenképp hoz eredményt, mindenképp megéri és mindenképp a fejlődésünket szolgálja.
Nos.
Puszi nektek, jó munkát, s örömet benne, bármiben is mesterkedtek!
Vasárnapi gondolatok 7
Nem szeretem, ha dícsérnek, de a bókot nagyon szeretem.
Miért?
Mert szerintem, a dícséret az egy ítélkezés, címkézés, valamilyen külső elvárásra épülő valami.
A bók viszont azt mutatja, hogy az aki mondja, ismeri annyira önmagát, értékeit, hibáit, hogy felismeri másokban is azt, és ad egy semleges visszajelzést erről. Csak lát.
Ja, már megint…
Sziasztok! ❤️
Úgy elvagyok ezzel az önelemzéses folyamatokkal telve, hogy el is felejtek köszönni nektek.
Szóval, a bók szándékmentes, a dícséret az nem.( S megint mondom, hogy mindezek csupán szerintem értendők, mondom a magamét szokásomhoz híven.)
Nos, azért kétélű számomra a dícséret, azért lehet építő vagy romboló jellegű mert elvár, skatyujáz vagy éppen hamis koronát helyez az egóra.
Persze mindezek igazsága valahol n faktoriális, megszámlálhatatlan a lehetőségek és végkifejletek száma. Nem eleve elrendelt minden.
Ekkora halmazból meg kiválasztani tudatosan az épp megfelelőt, megint óriási feladat lenne,
s csak törlöm most a homlokomat- tessék, összezavartam az egész gondolatmenetemet.
Kezdem újra.
Nem szeretem a dícséretet, mert nagy munka elé állít. Meg kell vizsgálnom énképem, becsületem és bizalmam, valamint értékrendem helyességeit, hitrendszerem mibenlétét. S ha nem tudtátok volna, most megtudhatjátok, oroszlán a horoszkópom, olyané aki tűkörbe nézve a sörényét bámulja először, mondogatva, ‘pü-pü, hogy te milyen gyönyörű vagy!’
Folytassam?
Ott van az az ismeret, ami a szinapszisok, az ingerek, az információhordozók, adók-vevők munkájába betekintést enged. A bzzzz agyi hálózat.
Mintha az értékrend lenne a rögzült és nagyon tiszta szőnyeg egy idegpályán, amelyen az idegsejtből kilövelt információ áthalad legalább egyszer-kétszer. Bzzz.
Az utazása során, az információ természete szerint egyre bővül, az idegpályán időközben lerakódott minőséget magába ötvözve. Bzzz.
Mivel még az információ is rendelkezik az alapvető “emberi” tulajdonságokkal, vagyis lusta mint az oroszlán, bzzzzz, így hajlamos lesz a könnyebb útat választania induláskor, a már jól megszílárdítottat, a sokat bejártat.
A szokások idegpályáit használja bizony, s ez már nagyon bzzz. Jó lesz vigyáznom!
A parancs, az impulzus, a kilövelt információ elérkezik a célba, bzzz, s olyan töltetet kap útja során, amilyent az egyén valóban szeretne, feltéve ha tudatosan alakította ki magának azt a sokat használt, saját akarattal, értékrenddel kibélelt idegpályáit. Akkor is jó, ha mindegyiket kitakarította rendszeresen és ápolta, nem? Bzzzz és bzzzz.
Ti ezt értitek?
Hát azért kérdem, mert én sem nagyon.
Nagy-nagy munka felelősséget vállalnom s bevallanom, hogy csak akkor nem vagyok képes valamire, ha nem akarom, ha nem végzem el a kellő munkát. Én választok mindig, a szokásaim is,… azt a bzzz-t már állítsa le valaki!
A dícséret ebben a hasonlatban valami olyasmi számomra, amikor valaki más, kívülről alakít ki egy új idegpályát az agyamban, bz, amelyen a kilövelt impulzus, vagy mi a babám csücske, azzal gyarapszik amit épp ott talál, amit épp odatettem, ami épp kéznél van.
Vagy egy régi, szőnyeg nélküli, piszkos idegpályán indít el útjára az idegen egy impulzust, mert csak az van sokat átjárva és még sepregetés sem volt rajta.
Manipulálnak a dícsérettel mondanám, mert megengedem, mert nem én végzem a munkát. Vezetnek az orromnál fogva ahova akarnak a dícséretek, mint egy lovat, szamarat és én még boldogan, büszkén kiálltozom is Í-Á, Í-Á.
Nietzsche azt mondta: “Minél magasabbra szárnyalunk, annál kisebbnek tűnünk a földön élők számára.”
Én pedig szárnyalni, ragyogni szeretnék, s azt nagyon. Semmi bzzz, mert ez jól jelzi a dícséret kétszínűségét.
Ezért nem szeretem a dícséretet mert vészjelző néha, s azért mert sokszor kiderül ám, hogy mégis nagy szamár vagyok, sokkal nagyobb mint hittem, nincs szőnyeg csak piszok, s nagyon fáj beismernem, elismernem, elfogadnom majd változtatnom mindezen.
Az igazság az egyik legnagyobb fájdalom, így hát a jól bevált módszer szerint letagadom, elbújtatom, titkolom, hiszen mindenki ezt teszi, természetesen rajtad kívül, kedves olvasóm.
Azért sokszor ráveszem magam az elengedhetetlen takarításra, új, szebb szőnyegeket vásárolok s új utakat taposok ki agyamban ahol az impulzus, bölcsességgel ötvöződik s olyankor nyugodtan kijelentem, szeretem én a dícséretet, szeretem azt aki vagyok, szárnyalva is, bandukolva is.
Ha tudom ki vagyok valójában és mennyit érek, sem a dícséret, sem a bírálat nem befolyásol, nem manipulál többet.
Akkor meg minek is beszéltem?
Ja, mert vasárnap.
További dícséretes, csodás vasárnapot! ❤️
Mi a következő legfontosabb lépés?
A tegnap a személyiségtesztekről beszéltem s ma is ezt a témát hozom fel többek között.
Sziasztok!
Körülbelül huszonkét éve töltöttem ki azt a tesztet először. Ugyanaz volt az eredményem. Igen…
Akkoriban még mindig nem tudtam mihez kezdjek az életemmel, milyen foglalkozást válasszak, az utamat kerestem és egyáltalán nem az önmegismerés vezérelt.
A foglalkozások amelyek a személyiségemhez illettek és javasoltak nagyon irrelevánsak voltak számomra. Személyiségem egyik gyengeségéhez híven, óriási listát készítettem arról, hogy miért nem lehetséges, miért nem választhatok a javaslatokból. Igen, némi alapigazság volt is benne, hiszen a számomra megfelelőnek tartott munkák mind egytől-egyig valamiféle biztos hátteret ígényeltek, ami nekem nem volt meg. Szülők, otthon, anyagiak… mindenféle biztonság hiányzott és csakis olyan foglalkozást akartam választani ami azonnali pénzt hoz a konyhámra, hiszen valahol laknom kellett, valamit ennem kellett a magányról amit akkoriban éreztem nem is beszélve.
Szóval, nem vettem figyelembe a javaslatokat, a szívemet, hanem a logikus és praktikus oldalról megközelítve akartam megoldani a problémáim, alapszükségleteim kielégíteni.
Ugye mondanom sem kell, hogy abszolút sikertelenség volt az eredményem. Próbálkoztam, sokszor minden erőmet beleadva, de csak addig jutottam mindig, hogy hetekig két kis csokival átdolgoztam a napot, mert fizetéskor mindig az adósságaimat kellett ugyebár rendeznem. Ez ugyanúgy a személyiségem része- a korrektül való viselkedés ösztönének is mondhatnám, bár igazából nem szerettem és becsültem magam eléggé.
Arról készítettem listát, hogy mi miért nem lehetséges és nem a megoldásokra fókuszáltam.
Sosem tettem fel a címbeli kérdést akkoriban, így nem is tudhattam a lépéseket. Sodródtam mint a kis letörött faág a jéghideg hegyi patakban.
S mégis az anyatermészet győzött, a patak pontosan annak a folyónak az ölére vezetett, melynek ölén születésemtől fogva hivatott voltam utazni.
Értitek ugye mit akarok elmondani?
Azt, hogy az aki most szeretné eldönteni milyen úton induljon el az életében, az feltétlenül vegye figyelembe a személyiségéhez illő lehetőségeket.
Bátran támaszkodjon szíve hangjára, mert az az igazat mondja mindig, a helyes utat mutatja. Az egyén számára helyes utat a személyisége mutatja meg a legjobban. Használni is kell ezt a tudást útmutatásnak és tudni, hogy amikor választunk a saját boldogságunkat választjuk.
Az légy aki vagy! – az egyik legjobb tanács amit érdemes megfogadni.
S most újra felteszem a címbéli kérdést, mi a legfontosabb következő lépés számomra ahhoz, hogy a folyóból a tengerbe juthassak? Megoldás és lehetőséglistát készítek, mert mindig, mindig van megoldás ami ha egy méterrel is, de előbbre visz.
Ráadásul, végre, most már azt is tudom hová tartok és miért.
Én így csináltam, így csinálom.
Nektek leírtam, mert mindig jobb mások hibáiból tanulni mint a sajátunkéból s most már azt az ősi vágyam sem tagadom, hogy szeretném valahogy mégjobbá tenni ezt a világot.
Nos, csodás további hétfőt, biztos s jó következő lépéseket nektek! ❤️
Majd találkozunk.
Vasárnapi gondolatok 6
Ismeritek azt az érzést, amikor az ember egy kötelező egész állónapi magassarkú toppánkolás után leveti a lábbelijét?
Nos, valami hasonló érzéssel szembesültem a tegnap reggel. Csodálatos volt!
Ja, sziasztok!
Egy kissé fájdalmas, de leírhatatlanul jó volt a megkönnyebbülés, a kényelem, a megnyugvás.
Hogy mi történt a tegnap reggel?
Hát, egy személyiségtesztet töltöttem ki.
Itt:
https://www.16personalities.com/free-personality-test
INFP-A ez lett az eredményem, s bár nem volt igazán újdonság, mégis abszolút új erővel hatott rám.
Egyszeriben megértettem hogy nincs velem tulajdonképpen semmi baj, csupán önmagam vagyok, ilyen a személyiségem.
Igen, megértettem, hogy igazából nem az élet adta nehézségek tettek azzá aki vagyok, hanem az élet adta nehézségek által bizonyosodott be az, hogy az vagyok aki vagyok, valójában vagyok aki.
Ha most netalán összezavarodtatok egy picit, csak nyugi, én is csak a mélyebb értelmét értem ennek az egésznek. 🙂
De végre megértettem miért annyira fontos az önmegismerés. Ahogy a skorpió is csupán a természete szerint viselkedik, úgy én is azt tettem mindig, nem is tehettem másképp,viszont tagadni próbáltam az egészet mert nem ismertem eléggé alapszemélyiségem.
Másságomat elmebajnak kategorizáltam és féltem így önmagam lenni teljesen.
Méghogy ideák!
Azt hittem például, ha valaki a legnagyobb rosszban is képes találni jót, s még hálás is tud lenni, az nem lehet normális.
Tulajdonképpen eme tulajdonságom rengeteget segített egész életem során.
Arról nem is beszélek, hogy ebben az anyagias világban fittyet hányni az anyagiakra, színtiszta őrültség lenne ugyebár, ha nem ilyen lenne a természetem. Tehát, őrültség kizárva kedveseim!
Azért, ha igazán, de igazán őszinte vagyok, akkor azt is be kell valljam, hogy nem én mutatok fityiszt a pénznek, hanem őkelme nekem s le is akarnám szoktatni róla.
Valahogy magamhoz kellene csalogatnom a pénz uracskát s familiáját, mert fontos.
Van valami jó ötletetek?
Ugyanis, az a módszer amit eddig használtam varázslásra, nem igazán jön be. ( Csak suttogva mondom: -amikor pénzhez jutok, ‘apádanyádöreganyád ide jöjjön!’ mantrával a szeméremajkamhoz simítom.)
Ezt hát nem ajánlom nektek kipróbálásra, azt viszont igen, hogy nézzetek rá a valódi önmegismerést elősegítő oldalakra.
Világosságot hoz a hétköznapokba.
Eléggé ritka az én személyiségtipusom és ezért volt az a furcsa érzés, hogy más vagyok. Más. Nem különb, nem rosszabb, egyszerűen más. Lehúzták a magassarkú cipőt rólam s megmutatták, hogy nemhiába Vincent van Gogh volt az első ideálom amikor festésre adtam a fejemet. Vagy miért szeretem Micimackót s íróját A Milne-t, vagy Shakespearet, miért olvastam Homert már tíz évesen…
Te milyen vagy? Már tudod?
Persze a gyengeségeimet is pimaszul helyesen az orrom elé tolták, rámhúzták a vizes lepedőt, hogy csak úgy tátva maradt a szám a csodálkozástól!
Be is csukom.
A számat fogom be, de előtte csodákat felfedő önmegismerést kívánok nektek!
“Van, mi arany, bár nem fénylik, van, ki vándor, s hazaér, régi erő nem enyészik, fagyot kibír mély gyökér.”
-J.R.R. Tolkien
Megéri őszintének lenni önmagunkhoz.
Megéri szeretni azt akik vagyunk, olyannak amilyenek vagyunk.
S természetesen nemcsak vasárnap!
❤️
(Gyerekek! Egy kis-nagy gubanc lett a kötélen.
Ma az anyanyelvemen végeztem el a tesztet és ENFP-A lett az eredmény. Hírtelen kampányfőnök lettem, oda a mediátor státuszom, s nincs sehol a kampány, sem pedig a tömeg, csak újra a nagy kérdés:
Tulajdonképpen milyen fene vagyok? 🙂
Lehet, hogy mégis választhatok?
Hm, azért mindenképp tetszik ez az önizé, megismerési folyamat!
Csodás további vasárnapot nektek is !)
Kinga Vane 