Kinga Vane

Nem tudom miért pontosan ezt a címet írtam, talán mert ma olyan mókás a kedvem? Szeretek játszani, kiforgatni eme kerek világot a sarkaiból, tűnődni, kicsit másképp nézni mindenre. Szeretek igazából mindent. Persze kivéve amikor nem szeretek igazából mindent.

Szabó Péter írt  ma egy hatpontos javaslatot ami amolyan vidám táncra perdítette elmém.  Tanácsait hasznosak tartom és figyelembe vételük, használatuk kétségkívül fellendítheti, jobbíthatja folyó évünk idejének sikeres, hasznos eltöltését. Ezzel egyet értek. Tulajdonképpen teljességében egyetértek gondolataival, csak ma olyan játékosabb kedvű lévén, csűrni-csavarni támadt kedvem tanácsait, s megmutatni ezt hogyan is csinálom. A kiforgatást. Hátha velem mosolyogtok.

Az ember legyen önmaga! Szoktam én is mondogatni összehúzott szemöldökkel magamnak, így hát a szigorú arcom parancsát betartva el is kezdem.

Szóval.

Az első pont, izé, tipp amit Péter javasol így szól:

• Minden reggel mozgással kezdd a napot.

   Kedves Péter, számomra  a legkönnyebben betartható tanács ez.  Minden áldott reggel amikor felébredek, kinyitom a szemem. (szemhéjmozgás) Megfordulok, kinyújtom végtagjaim, lehúzom magamról a pihe-puha paplant, na jó, félrehajtom és felülök az ágyam szélére. Ez mind csupa-csupa mozgás, nem? Igaz, ebben az utóbbi fázisban egy kicsit elidőzőm tétlenül, de csak látszólagos a nyugalom, mert gondolataim azok, azok bizony cikáznak ide-oda, fel-le. Állandóan.

 Ez  vajon beleszámít abba a mozgásba? Tényleg nagyon gyorsan száguldoznak ilyenkor!

 Aztán végre nagy levegőt veszek, hogy csak úgy beleremeg  még a mellkasom is, felállok és kimegyek a mosdóba. S nem hagyom abba. Jaj, nem a mosdós részt, hanem a járást. Egész nap mozgásban maradok. Persze kivéve amikor nem maradok mozgásban.

Nos, első pont kipipálva. Betartom tanácsod! Minden reggel mozgással kezdem a napot. 

Most jöhet is a második javaslat. Éspedig az így hangzik:

• Minden nap olvass legalább harminc percet.

Kedves Péter, ha hiszed, ha nem, olyan nap nincs, hogy a harminc perc olvasási idő ne lenne meg számomra. Össze is számoltam a gondosan lemért olvasási időtartamokat, hogy csakis és csakis az igazat tudjam szólni. Izé, írni. Például a tegnap is, az első olvasmányom a kávéfőzőm márkaneve volt. Igen, tudom, ez csupán mikró másodpercnyi olvasási idő, de mint már mondtam, gondosan összeadtam ám az értékeket! Képzeld, a kávéfőzőm kiírja, hogy -Szívesen! miután elkészítette a reggeli életmentő feketémet, s így már a kötelező hálaadás egyik momentumán is túl vagyok, egy csapásra több legyet kényszerülök ütni. Mozgok, olvasok, hálát adok.  Na de maradjunk most az olvasnivalónál, mert ebből bizony  még rengeteg akad körülöttem! A pólóimon levő feliratoktól kezdve a számlák olvasásáig mind olvasnivalók  ám nekem.  Igaz ez utóbbiakat nagyon unom már, csakis ugyanazt írják a papírcetlikre azok a láthatatlan íródeákok. Unalmasok! Nincs bennük semmi kreativitás, de pszt!, ezt most csak halkan írom, hogy  ne hallja meg senki  a véleményem.

S ott vannak például azok a reklámtáblák, nem tudom más hogy van ezzel, de nekem sokszor nagy fejtörést okoz  elolvasásuk, megértésük. Képzeld,  egyszer egy szép nap, amikor bevásárló körúton voltam, csak a reklámtáblák elolvasása során összejött az a kívánt olvasási idő, a napi harminc perc. Méregetés nélkül is. Hihetetlen, hogy mindenütt ott vannak azok a táblácskák, s kiabálnak: -Engem olvassatok, engem olvassatok! Szerintem nélkülük  tényleg nem tudnám eldönteni mire is költsem a pénzemet.

 S ha netalán  kinyitom a csikorgó Facebook fiókomat is, képes vagyok akár hosszú-hosszú órákon át olvasni, művelődni, a javaslatodat így hát betartani. Minden nap olvasok legalább harminc percet.

Máris a harmadik javaslatnál tartok. Idézem is Péter szavait:

• Vezess hála- és sikernaplót.

Nos, ezt a tippet úgy teljesítettem kedves Péter, hogy vásároltam két füzetet. Tudod, azt a sok tiszta lapot tartalmazó papírhalmazt. Kifestettem mindkét füzet borítóját, ráírtam mindkettőre azt, hogy napló, majd az egyik füzetre odabiggyesztettem azt, hogy siker, a másikra pedig azt, hogy hála. Hála az égnek,  szép idő volt odakinn, így hát szépen kézen fogtam őket, betettem az autómba és vezettem egyet a körúton.  Tehát, harmadik pont is kipipálva.

A negyedik ponthoz érkezve, nagy dilemma állja utam. Azt mondja Péter, hogy…

• Mindig azt mondd, amit gondolsz, és mindig azt tedd, amit mondasz (személyes integritás)

Tehát, kedves Péter,  amikor azt sem tudom, hogy  hol a fejem, azt sem tudom, hogy mit beszélek és még ráadásul azt sem tudom, hogy mit csinálok, akkor önmagam vagyok?  De hát én nem ilyen…! Vagy mégis? Nem! Nem, mégsem! De én mégis ilyen…!  Integritás kipipálva.

Igen.

Itt is van az ötödik javaslat, melyben vásárlásra buzdít bennünket Péter. Azt mondja:

• Vedd magad körbe támogató emberekkel.

Nos kedves Péter, ezt a pontot sajnos még nem tudtam teljesíteni sikeresen.  Azért, mert bár megvannak a botok amelyekkel lehetne támogatni, s igazad van, a kör az valóban nagyon inog, de sajnos nem tudom, hol vásároljak a botokhoz embereket.  Tudnál esetleg segíteni ebben? Pipázok addig.

Most meg tessék, itt várakozom Péter válaszára.  Azért mégis inkább bemásolom az utolsó, hatodik javaslatát, ami így szól:

• Határozd el, hogy mindent beleadsz a munkádba/hivatásodba (ez a szándék ereje), és tegyél is érte.

Kedves Péter, ha nem tudnád, épp a válaszodra várakozom most, nincs időm határozatokat hozni.  Vajon várjak tovább a válaszodra vagy mégis inkább most fogjak hozzá az utolsó javaslatodnak? Most mit csináljak? Most tegyek érte?  Most várjak?

Most, most inkább befejezem amit elkezdtem, mert ennyi fért bele ebbe a fordító munkába, s kívánok egyúttal csodás, további sikereket. Most és Mindenkinek!

Ui:

Köszönöm azt amit teszel értünk, köszönöm biztató jelenléted, kedves Péter!